Tudják, hogyan kell capuccinót készíteni? Nem, nem kell tartós tejet szippantós gép alá illeszteni, nem kell miniturmixot habverőként működtetni. Ha már itt járnak, elmondom gyorsan, legyen ez bónusz a teák mellé. Hideg tej kell hozzá, mondom tej, nem pótlék, a tej legyen minél gazdagabb fehérjében, azt kell a tasakon nézni, és kell egy lehetőleg fém ... köcsög. Harmadáig töltjük tejjel, kispricceljük a maradék vizet a gőzölő szárából (hogy az ördögbe hívják?) majd a gőzölőt úgy mártjuk a tejbe, hogy a tej éppen ellepje a végén lévő adagolót és megnyitjuk a gőzt. Kicsit ferdén tartva az ibriket, egyik ujjunkat a testen pihentetjük, így érezzük, ha a tej túlforrna, és semmi másra nem figyelünk csak arra, hogy a gőzölő vége mindig ugyanannyira lógjon bele a tejbe. Mivel a folyadék felmelegedve kitágul, a tej emelkedik, ezért folyamatosan lejjebb kell engednünk az edényt. Miután a tej megfelelően emulgeálódott - nem forraljuk fel!!! - a gőzt lecsavarjuk és az edényt a pultra tesszük. Szép habunk van, most egyszer kétszer megrázzuk a köcsögöt és azért, hogy a hab jobban összeálljon az edényt óvatosan párszor a pulthoz kocogtatjuk!! Ez itt a lényeg, nem is tanítják az ilyen mesterfogásokat minden sarkon, de minden újonnan alakult kézműves mizudashi, helyben pörkölő, újhullámos startup barista tudja ezt. A kutyafáját!!
Most ugyanilyen röviden elmondom, hogyan kell barista szemszögből matchát készíteni. Ez így nem jó, a baristák meg fognak sértődni, inkább maradjunk az autodidakta meghatározásnál, de most meg egy csomó zenész sértődik meg. Mindegy. A kávésok eltévedt műszerészek, akik naponta többször igyekeznek belőni, meghatározni a kávé koordinátarendszerében minden lényeges adatot, paramétert, finomra csiszolva a legapróbb részleteket (főleg férfiakról van szó). Természetesen az igazi barista és pörkölő ugyanannyira dolgozik tapasztalatból és intuícióból, mint egy festő, vagy asztalos, hosszú évek sokezer lattéja adja egy hely ízét. Nálunk például mindig csapnivaló volt a kávé, beismerem. Már elhasználtam három sort a matcha leírásából, mégse izgulok, menni fog gyorsan. Szóval veszek egy egygrammos mércét. Ez az első lényeges elem, ami kiküszöböli a szubjektum önfejű, mindent átíró és elrontó hajlamát. Azt, hogy mekkora az egygrammos mérce kicsit bajos eldönteni, de mégis kell, nagyon fontos, mert különben honnan tudnánk hol a határ, ugyebár? Amúgy a csemperagasztós zacskóra is rá van írva mennyit, miben, mivel és hogyan keverjünk. A teáscsészébe (egyenlőre még chawannak hívják, de születőben már az új név) töltött mililiterre pontos és egészen pontosan megmért hőmérsékletű és keménységű vízre grammra pontosan rászitáljuk a teát, majd elővesszük a matcha habverőt. Régebben kézi habverőket is használtak bambuszból, ebből-abból, de ez itt egyrészt aranyozott kinézetű bronzbevonatú inox, ami sokkal jobban áll a trikómhoz, másrészt ... most ezt tényleg magyarázni kell? Készül már a felverő app is, hamarosan küldünk róla egy tweetet.
Az optimális eredmény érdekében tehát az aranyozott keverőgéppel 300-350 fordulat/perccel "dolgozunk", de ha nincs, akkor megteszi a spakli vagy kőműves kanál is, ott van készenlétbe'. Egyébként az a legjobb, ha vásárlás után a chawanon bejelöljük a víz szintjét hajóvontákkal együtt. Koicha mínusz húsz, usucha plusz harminc.
A megfelelő idejű és fordulatszámú keverés után jöhet a lényeg, amit a kézműveskávés korszakomból importáltam tudatalattilag; a koccantás. (Knocking) Megfogjuk a chawant a kész matchával és az asztalhoz verjük, ettől frankón összeáll a hab. Hagit, rakut kicsit óvatosabban, de a bizen, seto bírja, ütheted nyugodtan. Megkóstoljuk, a hatástól elmosolyodunk, karunkon megrezzen a halassárkány tetkó. Előre lányok, előre!!!
TAG VARÁZSSZÓ BIO SALES STARTUP GREENTEA KÉZMŰVES KÖTÉNY MIAWIFIKÓD ELEKTRONISK PISKER
Amúgy is rossz napjaimat élem, de megint rá kell döbbennem, eljárt felettem az idő, és ez némi szomorúsággal tölt el. Megöregedtem, le-le maradok, már nem tudom a lépést tartani. Botorkálok, lépdelek "À bout de souffle"